Szerelem

„Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk!”

„Egy kapcsolatot akkor is meg kell próbálni, ha nincs értelme, hisz abból születnek az igazi szerelmek!”

„Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. „ (Antoine de Saint-Exupéry)

„Szeretettel megérinteni valakit, az egy dolog, de szerelemmel hozzáérni a másikhoz - óriási különbség! És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.”

„Talán fel sem tűnik, de tény, hogy egész életünkben, minden egyes nap kutatunk valaki után. Mindannyian keresünk valakit, egy különleges személyt, aki megadhatja mindazt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot - és néha, ha a végzet kegyes hozzánk, megtaláljuk azt az embert, aki képes mindhármat nyújtani. Ha pedig nem találjuk, akkor csak a remény marad, hogy egy nap ő talál majd meg minket.”

„Biztos vagyok benne hogy találsz jobbat, és szebbet is, csak az nem biztos, hogy az a jobb és szebb is, úgy fog elfogadni, ahogy én...az összes hibáiddal együtt...♥”

„Kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körül jó barátok, és nem nevettetnének meg.. de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik: az Ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem - Tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis lökött világomat. Tudom, nevetségesen álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a vágyakozás az enyém!”

„A gép előtt ülök, és végig rád gondolok. Nézem a képeid, hallgatom a hangod, s észreveszem, szememből könnycsepp csorog. Minden érzés hozzád láncol, bárcsak tudnád, hogy hiányzol.”

„Könnyű a ruháidtól megszabadulni, és valakivel szexelni - mindenki így csinálja. Viszont valaki előtt őszintén megnyílni, megosztani vele a gondolataid, félelmeid, reményeid, vágyaid.. ilyen érzés valójában meztelennek lenni.”

„Ha úgy érzed, egyszerre két emberbe vagy szerelmes, válaszd a másodikat - mert ha igazán szeretted volna az elsőt, nem szerettél volna bele a másodikba!”

„Sajnálom, de néha féltékeny leszek már annyitól is, ha csak arra gondolok, hogy mással boldogabb lennél, mint velem vagy. Tudom, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, legokosabb, legviccesebb és legizgalmasabb lány a világon, de azt is tudom hogy teljesen mindegy milyen sokáig keresnél, sosem találnál még egy embert, aki úgy szeretne Téged, mint ahogy én!”

„Mikor lehunyom a szemem (nem számít hogy hol vagyok vagy épp mit csinálok) mindig téged látlak. Vajon hogyan tudnám megoldani, hogy ezentúl csukott szemekkel éljek?”

„Azt mondják, a szerelem fáj.. de ez nem igaz. A magány az, ami fáj. Valaki elvesztése fáj. A féltékenység fáj. Ezeket a dolgokat mindenki összekeveri a szerelemmel, de valójában maga a szerelem az, ami képes az összes fájdalmat elfedni, és segít abban, hogy újra csodálatosan érezd magad.”

„Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, hogy szeressen, még nem jeletni azt hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével!”

„Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen. „(Lucy Dawson)

„Nem kell ehhez elmélet. Gyakorlatiasnak kell lenni, ki kell találni, mit vársz egy férfitól, aztán találni kell egyet, akiben megvannak ezek a tulajdonságok. Tervet kell készíteni. És kitartani mellette. (...) Ésszerűnek kell lennünk! Ez nem a bárgyú kis szerelmes dalocskákról meg a nyálas csókokról szól. Ez veszélyes üzem. Az emberek meghalnak érte. Az emberek meghalnak miatta. Háborúkat vívnak. Birodalmak buknak el. „- (Jennifer Crusie)

„A szerelmet nem lehet megmagyarázni. Magával ragad, hozzáláncol valakihez - de hogy miért éppen ahhoz az emberhez, akit szeretsz, ki tudja? Lehet sápkóros, szeplős vagy éppen pösze, akit neked szánt a sors, - ha szerelmes vagy, mindez nem számít. Az érzelmeid diktálnak olyankor, nem látod tisztán a dolgokat. Harcolhatsz a szerelem ellen, használhatod az eszedet, de igazi győztes sohasem lehetsz. „- (Balázs Ágnes)

„A szerelem mindenkit meghülyít. Olyan, mint a háború, az éhínség, vagy az olajszennyezés, egy idő után már nem emlékszünk, mi tett minket boldogtalanná a történelemben. Második alkalommal talán még nehezebb szembesülni a ténnyel, hogy nem szeretnek viszont, akkor már tudod, mit éreztél az első csalódáskor. Amikor először vagy szerelmes, az valami hihetetlen érzés. Másodszorra viszont, miután már összetörték a szíved, óvatosabbá válsz. Egy kicsit érzékenyebb leszel attól, hogy eldobják az érzéseidet, de mégis beleesel a csapdába újra és újra és újra...” – (Ian Joseph Somerhalder)

„El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.” – (John Knittel)

„Igazság szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt lehetnek, és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna tűrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon. „-( Jean Webster)

„Azt hiszem, nélküled is tudom, hogy hol a helyem.
Azt hiszem, még jobban nyitva tartom a szemem.
Azt hiszem, egyedül is rájövök, hogy mi jó nekem.
Azt hiszem, elengedheted mind a két kezem.”

„A harmadik felbukkanása a párkapcsolatban ahhoz hasonlítható, mint amikor az ember egy üres borospohárral a kezében összetalálkozik valakivel, akinek a kezében egy üveg bor van.”

„Olyan ember társaságára vágyom, aki együtt tud érezni velem, akinek a szeme válaszolni tud a tekintetemre.” –( Mary Shelley)